Frühburgunder Bor

A bor a Frühburgunder nevet viseli, mert a szőlő körülbelül két héttel korábban érlel, mint a Spätburgunder. A Frühburgundert főleg Németországban, Franciaországban és Olaszországban termesztik, de Svájcban és Luxembourgban is.

A Frühburgunder - az 1960-as években majdnem eltűnt

A német szőlőtermesztésből ez a Frühburgunder szőlőfajta az 1960-as évek elejére szinte eltűnt. Akkoriban mindössze 15 hektáron termesztették. Kezdetben az Ingelheim-i Julius Wasem Rodensteiner Hof szőlőbirtok klónnemesítései segítették fennmaradását. Az 1970-es évek közepén a borászati egyetem célzott nemesítési és szelektálási programot indított. 2009-re a fajta főleg Rheinhessenben, az Ahr vidékén és a Pfalzban összesen 256 hektáron került újra termesztésre. Az „Ízek Arkájába”, a nemzetközi Slow-Food szervezetbe, mint regionális jellegű és identitást adó szőlőfajtát jegyzik.

Pinot Noir Précoce borok - Magas színvonalú és összetett

Külsőleg a Frühburgunder alig különbözik a Spätburgundertől. Viszonylag kis, sűrűn bogyózó fürtöket fejleszt. A sötét- és ibolyakék bogyók ízanyagait főleg a viszonylag vastag héjban koncentrálódnak. Korai érésének köszönhetően alig támadják meg őket a szürke penészes rothadás (Botrytis cinerea, nemes rothadás). A Frühburgunder kevéssé érzékeny a hidegre, és legjobban mélyrétegű, könnyen felmelegedő, magas mésztartalmú talajokon fejlődik. A jó termőhelyek gyakran nagyon magas színvonalú borokat eredményeznek, amelyek sok Spätburgundert felülmúlnak.

Ennek a szőlőfajtának a borai telt testtel, selymes textúrával, lágy savval, valamint összetett bogyó- és cseresznye aromákkal rendelkeznek. Emellett füstös árnyalatok is megjelenhetnek. Teljes profiljukat gyakran csak egy hosszabb tárolási idő után mutatják meg, amely öt évig vagy - különösen barrique tartályban való érlelés után - akár tíz évnél is tovább tarthat.