Desszert borok

Desszertbor - népszerű és finom

Az édes bor története mélyen az ókorban kezdődik. A ciprusi szultánbor, a passzum az egyik legnépszerűbb ital volt abban az időben. Még a középkori arisztokrata és uralkodó házakban is finom luxusnak számított a édes bor . Az újkor kezdetén a nagy felfedezőutak is hozzájárultak e borok elterjedéséhez - a portói bor, a sherry, a Sauternes és a Vin Santo a hosszú tengeri utak tartós élelmiszereiként élték meg diadalmenetüket. 

Édes borok - magas maradékcukortartalom és nagy musttömegek

Az EU borászati jogszabályai szerint édesnek számítanak azok a borok, amelyek maradékcukor-tartalma legalább 45 g/l; a pezsgők esetében ez az érték legalább 50 g/l. Egyes fajták esetében a cukortartalom jelentősen meghaladja ezeket a határértékeket; a Tokaj Eszencia - egy magyar desszertbor - esetében ez az érték eléri a 450 g/liter feletti értékeket. Az édes borok készítésének előfeltétele a nagy musttömeg, illetve a bogyók megfelelő cukorkoncentrációja. Ezeket például nagyon érett vagy nemes rothadó szőlőből préselik. A nagyon jó minőségű édes borkülönlegességek közé tartoznak a szalmaborok, mint például az olasz Recioto, vagy a helyi Trockenbeerenauslese borok, amelyek a nemzetközi csúcsborok között is szerepelnek. Az erjedés után nem szabad cukrot hozzáadni az ebbe az osztályba tartozó minőségi és Prädikát borokhoz.

Édes borok - természetesen édesek vagy szeszezettek

Egyes édes borokat az erjedési folyamatba való mesterséges beavatkozás nélküli, természetes édes borokként forgalmaznak, mint például a Beerenauslese és Trockenbeerenauslese borok, a szalmabor vagy a jégbor. Más változatok - mint például a Madeira, a Malaga, a portói vagy a sherry - szeszesítettek, ami növeli az alkoholtartalmat, de az erjedési folyamatot is idő előtt befejezi.