Sektkellerei J. Oppmann

A J. Oppmann pezsgőpincészet története

A J. Oppmann pezsgőpincészet története 1865-ig nyúlik vissza, amikor Josef Oppmann visszatért Champagne-ból, ahol elsajátította a csúcsminőségű pezsgőkészítés titkait. Amikor visszatért szülőföldjére, Frankföldre, Würzburgban megalapította saját pezsgőpincészetét. Sikerrel, ahogy ma is láthatjuk, hiszen a pincészet még mindig önállóan működik.

Rövid időn belül kiérdemelte a „Bajor udvari szállító” címet, ami az egyik legmagasabb elismerésnek számított. A J. Oppmann pezsgőpincészet emellett gyorsan jelentős nemzetközi sikereket is elért, és a legmagasabb kitüntetéseket nyerte el a párizsi, bécsi, philadelphiai és sydney-i világkiállításokon.

Miután az alapító, Josef Oppmann meghalt, a vállalatot 1898-ban részvénytársasággá alakították.

A második világháború végén, amikor Würzburgot lebombázták, a Oppmann pincészet főépülete is megsemmisült. Mivel azonban a dongaboltozatos pincék épek és sértetlenek maradtak, a termelést már 1947-ben újraindíthatták.

A pezsgőkészítés

Minden jó pezsgő alapja természetesen elsősorban a bor. Egy jó pezsgőhöz tehát feltétlenül jó borra van szükség alapként. Ehhez nagy tapasztalat és tudás kell. A német pezsgőpincészetekben két különlegességet állítanak elő: pezsgőt meghatározott termőterületekről és pezsgőt meghatározott évjáratból.

A borkészítés a J. Oppmann-nál 

A J. Oppmann pezsgőpincészet különös figyelmet fordít az alapborok kiválasztására. Az érintett borászatokat előzetesen felkeresik, hogy átfogó benyomást szerezzenek. A pezsgőikhez szükséges borokat a J. Oppmann pezsgőpincészet a következő termőterületekről szerzi be:

• Németország, Rheingau – Riesling
• Németország, Rheinhessen – Riesling, Silvaner, Müller-Thurgau
• Németország, Franken – Riesling, Rieslaner, Silvaner, Scheurebe, Müller-Thurgau, Weißburgunder
• Olaszország, Emilia Romagna – Trebbiano
• Spanyolország, Penedés – Merlot, Tempranillo, Cabernet Sauvignon, Maccabeo, Parellada, Xarel-lo, Chardonnay
• Spanyolország, La Mancha – Airen

A 2. erjesztés és az érlelés

Az első erjesztés gondoskodik arról, hogy a mustból egyáltalán bor legyen. Pezsgő készítéséhez második erjesztésre van szükség. Ehhez először cukrot és fajélesztőt adnak a borhoz, az úgynevezett tirázslét. Ezt követően az alapborokat pezsgős palackokban vagy nagytartályokban másodszor is kierjesztik. Három különböző eljárás létezik:

1. Hagyományos palackos erjesztés
2. Palackos erjesztés (transvazálási eljárás)
3. Charmat-módszer (tartályos erjesztés)

A cukor és az élesztő gondoskodik a szénsav és az alkohol képződéséről. Mivel a szénsav a lezárt palackokból nem tud eltávozni, kialakul a pezsgő buborékossága (perlage). Ez a második erjesztés kb. 6–8 hétig tart. Ezt követően a J. Oppmann pezsgőket legalább további 9–12 hónapig temperált helyiségekben érlelik utólag. Így alakul ki a kívánt íz és a buborékosság.

A dozázs

Egy pezsgődozázspróba során az érlelési idő után Josef Sauer pincemester határozza meg, hogy az elkészült pezsgőnek milyen ízűnek kell lennie. Meghatározzák a bor ízprofilját, amely az Extra Brut-tól a Mild vagy Doux kategóriáig terjed.

Degorzsálás

Degorzsáláskor eltávolítják az élesztőt (hagyományos palackos erjesztés esetén). Ez a J. Oppmann-nál a pezsgőkészítés utolsó lépése. Az élesztőt kézzel vagy rázóállvány segítségével távolítják el. Ezután a palackokat fejjel lefelé helyezik el és sóoldatos fürdőbe állítják, hogy az élesztődugó megfagyjon. Miután ezt eltávolították, hozzáadják a dozázst. Végül a palackot ledugózzák. Et voilà, megszületett egy csúcsminőségű pezsgő.